Mi lesz veled, Angular? Gondolatok az Angular Connect 2017 után

Balássy György szakmai blogjaGyörgy Balássy

Angular Connect WelcomeA héten volt szerencsém részt venni a Londonban rendezett két napos Angular Connect 2017 konferencián, ebben a blog bejegyzésben pedig néhány ott hallott gondolatot és benyomást jegyzek fel részint magamnak emlékeztetőül, részint mert másnak is hasznosak lehetnek.

Az itt leírtak közül több nem szó szerint így hangzott el az előadók szájából, ez már az én kivonatom. A fontosabb előadásokról videófelvétel készült, azok megtekinthetőek a konferencia honlapján, az tekinthető hiteles forrásnak.

Át kell állni Angular@latest-re

Tisztán látszik, hogy a Google nagyon komolyan veszi az Angulart. Nem egyszerűen egy szabadidőben készülő open source projektről van szó, hanem egy olyan technológiáról, amibe azért invesztálnak, mert ők maguk is használják. Az egyik legnagyobb projektjük, a Google Cloud Console több, mint 10 ezer TypeScript és 3 ezer Angular fájlt tartalmaz.

Ez nem újdonság, így volt ez már az AngularJS idején is, ám ebből rögtön két dolog is következik.

Az első, hogy a fejlesztés nem áll meg. Jó elvek szerint készült, és stabil alapokon áll már az Angular, ezért látványos új funkciókkal egyre ritkábban fogunk találkozni, viszont a motorháztető alatt folyamatos fejlesztések történnek minden verzióban. Itt a legfontosabb célterület a teljesítmény, aminek egyik összetevője az első oldalbetöltés ideje (Time To Interactive), a másik pedig az alkalmazás futása közbeni sebesség. Egyik területen sem muzsikál rosszul az Angular már most sem, de a csapat nem állt meg, minden verzióban egyre kisebb a bundle és egyre gyorsabb az app.

Ehhez az kell, hogy nagyon sok energiát öljön a fejlesztőcsapat abba, hogy a fordító egyre okosabb legyen. Csak egy példa: a Build Optimizer a TypeScript fordító sajátosságait és képességeit kihasználva tovább pofozza a kódot annak érdekében, hogy a minification még hatékonyabb legyen. Olyan trükköket csinál a kód variálásával, amivel egy átlagos projektben egy átlagos fejlesztő biztosan nem foglalkozna, Google méretekben viszont már sokat számít, mi pedig élvezhetjük a sok munka és kutatás eredményeit.

A második következménye annak, hogy a Google komolyan használja az Angulart, hogy a folyamatos upgrade-nek egyszerűnek kell lennie. A fejlesztő csapat szerint az Angular API stabil, nem várhatók breaking change-ek, a v4-ről v5-re történő átállás például a legtöbb projektnél egyszerű verzió szám átírás a package.json-ban, és máris új fordítót kap az app és gyorsabban fog futni. A Google alkalmazásainak eddig 25%-át migrálták át Angularra.

Adott tehát egy olyan keretrendszer, ami minden verzióban egyre hatékonyabb lesz, és a készítők szerint nem lesz nehéz az átállás az újabb verziókra. Tegyük még hozzá azt a tényt, hogy az Angular fejlesztők száma már meghaladja az AngularJS fejlesztők számát, és hogy az AngularJS-be valószínűleg már sokáig nem fog invesztálni a Google és máris ott tartunk, hogy az élő projekteket célszerű átmigrálni Angularra, és folyamatosan frissíteni a legújabb verzióra, azaz most v5-re.

Upgrade, de hogyan?

Angular upgradeKérdés, hogy mit kezdjünk a meglévő AngularJS kódbázissal, hogyan vigyük át Angularra?

Hogy upgrade vagy újraírás a jó megoldás, arra nincs egyértelmű, minden esetre működő válasz. A hivatalos álláspont szerint meg kell vizsgálni a kódbázis sajátosságait és a jövőbeli várható üzleti elvárásokat, és ezeknek a fényében kell dönteni. Ez egyáltalán nem új és nem meglepő.

Nincs meglepetés sajnos azzal kapcsolatban sem, hogy az upgrade-et hogyan érdemes kivitelezni. Nincs varázsszer, az ngUpgrade "az" eszköz, legfeljebb azt lehet variálni, hogy milyen lépésben haladunk. Ha az alkalmazásunk több "oldalból" áll, akkor érdemes lehet route-onként haladni.

Összességében tehát az upgrade területén nincs más lehetőségünk, mint időt allokálni rá, és végigcsinálni. Itt szerintem a legtöbb projektben nem a mérnöki, hanem a menedzsment oldal fogja a nehézséget jelenteni.

Mit kezdjünk a nagy kódbázissal?

BazelA folyamatosan bővülő kódbázis egyre nagyobb kihívást jelent. Növekszik a repository mérete, növekszik a fordítási idő, egyre több csapat dolgozik ugyanazon a kódon, egyre nagyobb problémát okoz a függőségek kezelése. Mit lehet tenni?

A Google és a Facebook a monorepo híve, az alkalmazások és a library-k egyetlen nagy repository-ban vannak, míg az Amazonnál és a Netflixnél a microrepository-ban hisznek, ott minden független egymástól. Bármelyiket is valljuk, a választás feltételekhez kötött.

A Google részben nyilvánossá tette a saját fejlesztésű build eszközét, a Bazelt, aminek az erőssége, hogy a kód módosításai után csak azt fordítja újra, amire kihatással lehet. Ha nincs publikus API változás, akkor csak az adott komponenst, ha van, akkor pedig azokat, amik arra épülnek. Így elérték, hogy az edit-and-refresh élmény 2 másodperc alatt legyen. Ehhez persze az is kellett, hogy a kódot okosan szervezzék. Átlagosan náluk 1 package-ben 1 Angular modul van, 1 modul pedig átlagosan 1.5 komponenst tartalmaz. Ezzel nem csak azt nyerik, hogy gyors a build, hanem azt is, hogy tiszták az interfészek és dokumentáltak a függőségek.

Továbbá érdemes megnézni, hogy az Angular.io webhely buildeléséhez milyen megoldásokat választottak, és abból mit tudunk felhasználni. Ez az Angular alkalmazás náluk az állatorvosi ló, sok benchmark erre vonatkozik.

DRY vagy PRY?

A Don’t Repeat Yourself elv szerint üldözni kell minden kód duplikációt, ha valahol ismétlődő kódot találunk, akkor azt azonnal refaktorálnunk kell.

Ám ha ezt túl korán tesszük meg, lábon lőhetjük magunkat. A közös kódrészlet függőséget jelent, az interfésze contractként kezelendő, aminek a változásait csak megfelelő körültekintéssel és kommunikációval lehet elvégezni.

Ha van megbízható CI infrastruktúránk és jó teszt lefedettségünk, akkor ez költséges, de nem kockázatos. Kiszervezzük a közös kódot egy saját package-be, és ha bármi változik a package-ben, akkor újrafordítunk minden olyan alkalmazást és package-et, ami arra épül és újra is teszteljük azokat.

Ám ha nem vagyunk ilyen szerencsés helyzetben, akkor a túl korán alkalmazott DRY nem csak költséges, de kockázatos is lehet. Amíg tehát egy kódrészlet gyakran változik, addig inkább a Please Repeat Yourself (PRY) elvet érdemes követni, és csak a stabilizálódott kódokat kiszervezni közös helyre.

Mielőtt azonban vallást váltunk és elkezdjük követni a PRY elvet, érdemes feltenni magunknak a kérdést: vajon vissza fogunk-e térni később, és refaktoráljuk-e a már stabil kódrészletünket, vagy a jól működő dolgokhoz általában nem nyúlunk?

Zárójelben jegyzem meg, hogy a build eszközeink (TypeScript compiler, Angular compiler, Build Optimizer, minifier, Webpack stb.) nagyon agresszíven törekszenek a duplikáció kiszűrésére, “mutatványos környezetben” (production) tehát nem nagy a veszteség.

Hogyan teszteljünk nagy kódbázist?

CucumberA tesztelés terén nem tartogatott meglepetéseket a konferencia. Volt ugyan egy előadás a SerenityJS-ről, ami nem a Protractorban megszokott Page Objects elvet követi, hanem a Screenplay Patternt, de engem nem győzött meg.

Egyrészt azért, mert szerintem a Page Object módszert is lehet úgy használni, hogy a felsorolt problémákat elkerülje (kód mérete, olvashatósága, duplikációk stb.), másrészt pedig azért, mert nem látom, hogy ez miért jobb, mint a jól bevált Gherkin-Cucumber páros.

Ami viszont fontos – bár nem új – gondolat az előadásból, hogy a teszteket igenis tervezni kell. A jól megtervezett teszt esetekből lesznek a jól megtervezett teszt implementációk, azaz a karbantartható teszt kód.

Mi várható 2018-ban?

A fordító és a runtime folyamatos fejlesztésén kívül az Angular csapat természetesen újabb funkciókkal is bővíti a keretrendszert, amiből a PWA, az Angular Universal és az Angular Elements kapott nagyobb teret a konferencián.

PWA

PWAA PWA, vagy teljes nevén Progressive Web Apps, a legújabb (?) név arra a jelenségre, hogy webes technológiákkal készített és az interneten hosztolt programkód olyan felhasználói élményt nyújtson, mint egy telepített, vastag kliens alkalmazás. Technológiai szinten az újdonságot a Service Worker jelenti, ami biztosítja az offline működés feltételeit. Ezt a komponenst az Angular csapat becsomagolta egy @angular/service-worker package-be, ami lehetővé teszi, hogy nagyon kényelmesen készítsünk Angularral PWA-t. A CLI 1.6 bétájában már megjelenik a –service-worker kapcsoló, későbbi verziókban pedig várható, hogy ez lesz az alapértelmezett, tehát érdemes készülni rá.

A PWA nem egy fekete-fehér terület, vannak hátrányai (például verzió frissítés), ami miatt egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben megéri használni. Érdemes viszont megismerkedni vele és szem előtt tartani mint lehetőséget (és mint biztonsági tényezőt is), mert jelentősen növelhetjük vele a felhasználói élményt.

Angular Universal

Angular Universal

A 4.0 verziótól már az Angular részeként elérhető Angular Universal célja, hogy platform és eszköz támogatást adjon szerver oldali HTML renderelés megvalósításához. A feladat nem csak annyi, hogy a backendről érkező HTML sztringet beszúrunk a weboldal közepére, hanem támogatni kell a kereső motorokat és az oldalról tartalmat kiollózó egyéb alkalmazásokat (pl. Facebook, Slack), miközben többféle stratégiát (pl. statikus renderelés fordításkor) is kell tudnia támogatni.

Olyan környezetben, ahol a teljesítmény problémákat okoz, érdemes megismerkedni a fogalommal és az Angularos megvalósítással.

Angular Elements

Angular LabsA szoftverfejlesztés egyik problémája, hogy általában le kell tenni a voksunkat valamelyik keretrendszer mellett, és utána annak a szabályai szerint kell játszanunk. Különösen bosszantó ez egy olyan környezetben, mint a web, ahol mindegy, hogy milyen kliens oldali platformot választunk, végül mezei HTML és JavaScript kód fog futni a böngészőben, miközben az egyes keretrendszerek között nincs, vagy csak nagyon körülményes az átjárás.

Ezen a problémán próbál segíteni az egyelőre csak az Angular Labs részeként elérhető Angular Elements, aminek az a célja, hogy a Custom Elements szabvány lehetőségeit felhasználva úgy csomagolja be az Angularos komponenseinket, hogy más keretrendszerek számára standard HTML elementnek tűnjenek. A kezdeményezés még nagyon gyerekcipőben jár, jövőre lehet belőle valami, mindenesetre üdítő látvány, hogy az Angular csapat nem zárkózik be, nyitott más platformok felé, és támogatni akarja a library fejlesztőket.

Ezek voltak a visszatérő témák, de ezeken kívül még sok más terület is terítékre került: forms, animations, DevKit, Schematics, ABC, Query, DI, aria, internationalization, flex layout, security, burnout, VR – szerencsére a videók mind megtekinthetők a Youtube-on. Mindkét nap keynote-tal kezdődött, érdemes megnézni őket.

Ráadásként az Angular csapat egy ígéretet is tett: kigyomlálják a Github repóban található közel 2000 issue-t és több, mint 300 PR-t. Külön embert vettek fel erre 🙂

 

Technorati-címkék: ,,,

Kategória:Webfejlesztés Tagged: Angular, JavaScript, TypeScript, web

Szólj hozzá!

komment